Egy alkalommal megkérdeztem Ranschburg Jenőtől, hogy mi a „jó” gyermeknevelés titka.
Válasza ma is meghatározó intelem számomra:
„A gyermeket nem nevelni kell, hanem érteni.
És az is nagyon fontos, hogy a szülő legalább legyen hiteles.
.
.
”
Gyermekeink a születés pillanatától – ki tudja, pontosan meddig – óvó kezeink között cseperednek.
Miközben mindannyian a legjobbat akarjuk, mégis oly sokszor elbizonytalanodunk:
„Hogyan neveljem a gyermekemet?”
„Teljesen tanácstalan vagyok, normális ez így.
.
.
?”
„Miért csinálja.
.
.
?”
„Nem vagyok jó szülő.
.
.
?”
Ranschburg Jenő évtizedek óta aktuális munkái segítenek bennünket, hogy megérthessük gyermekeinket, hogy eligazodhassunk kétségeink között.
Sorozatunk most új köntösben, új szempontok szerint elrendezve adja kezünkbe Ranschburg Jenő tanulmányait.
Első kötetünk a kisgyermekkor „viszontagságait” mutatja be, az önálló személyiség, az „én” megszületését és fejlődését írja le attól a pillanattól kezdve, hogy a gyermek a tükörben felismeri és megnevezi önmagát.
